mai svéd gyermekversek
Tartalom:
Ingrid Sjöstrand: Holnap leszek nyolc éves
| Holnap leszek nyolcéves. Ez persze nagyon klassz. Megkapom talán a hármas fémépítõt, abban több kerék van. Megkapom talán a legújabb Beatles-lemezt, de lehet, hogy az túl sokba kerül. Miért lógatom úgy az orrom? Meg tortát is fogok kapni. Holnap nyolcéves leszek, és nem leszek már hétéves soha többé. |
Siv Widerberger: Õsz
| Stefanéknál almafák vannak a kertben és vörös virágok, dáliának mondja õket. Nekünk erkélyünk van. Ott állnak a síléceim, a telet várják. |
Britt G Hallqvist: Miért?
| Miért hívják a széket éppen
széknek? Miért mondjuk a késre, hogy kés, és honnan tudjuk, hogy a boglya boglya?
Ki adott nevet a dolgoknak legelõször?
Talán a dolgokat nem is így hívják
igazában. |
Ingrid Sjöstrand: Láttad már?
| Láttad már két fiú arcát, mikor biciklivel gurulnak le a lejtõn? Az elsõ arcán ez van: Nézzétek, mit tudok én! A másik arcán: Mama, segíts! De nem nyúlhat a fékhez, ha nem fékez az elsõ... |
Siv Widerberger: Bélyeg
| Bélyeget gyûjtöttem. Papa hozott egyszer egy kilót. Azóta nem gyûjtök bélyeget. |
Ingrid Sjöstrand: Milyen kár
| Milyen kár, hogy nincs cipzár a banánon! Ha csak a felét akarom megenni, bezárhatnám a maradékot.
Azt hiszem, cipzárat fogok szerelni |
Ingrid Sjöstrand: Délután néha
| Dálután néha a háztetõ velünk szemben olyan furcsa színû lesz. Süt a nap ás az ég se kékebb, mint máskor, de a tetõ nem vörös, nem barna, nem is lila, hanem messzeség-színû. Ki kellene repülni az ablakon. Át, oda, messze. |
| Óriási termekben rohangáltunk, a srácok meg én. Minden teremnek három ajtaja volt, olyasfélék, mint az étteremben, csak be kellett lökni õket. A három közül kettõ mindig koromsötétbe nyílt, de a harmadik mögött újabb terem volt. Rohantunk egyiktõl a másikig, tovább, tovább, de sose volt vége. Álmodtál már ilyesmit? |
Ingrid Sjöstrand: Néha csontvázról álmodok
| Néha csontvázról álmodok, csak elindul felém, jön közelebb, egyre közelebb. Nem bírom tovább, visítok és felébredek. - Csak álom volt - mondja anya.
Mintha sokat segítene, |
Ingrid Sjöstrand: Gyereknek lenni azért rossz
| Gyereknek lenni azért rossz, mert igazán sehová nem tartozol. Persze nagyon klassz, hogy derék szüleid vannak és egészen tûrhetõ testvéreid - ha vannak - mégis nincs semmid, amit magad választottál. Van egy klubunk, Sten meg én vagyunk a klub, de kettõhöz tartozni nem elég. Néha levelet írok magamnak, egy régi bélyeget ragasztok rá, és bedobom a levélszekrényünkbe, hogy a többiek azt higgyék, van valakim, aki csak az enyém és akirõl õk nem is tudnak. |
Ingrid Sjöstrand: Kicsit csak!
| Kicsit csak! Kösz, kösz. Elég! És tényleg elég, pedig éhes vagyok, de most nincs idõm enni. Kösz, kenyér nem kell. Süti van? Mehetek? Mária vár. Hát Mária, tudod. Akivel reggel játszottam a téren. Mária nagyon helyes, van egy felhúzható oroszlánja. Kösz az ebéd. Szia! Kesztyût? De hülye találmány. Sapkát?! Jó, jó, jó. Mária! MÁRIA! |
Siv Widerberger: Cilla és én
| Cilla (akit igazából Cecíliának hívnak) néha olyan gügye. Néha helyes, néha egész jól ki lehet vele jönni. Néha, néha kis dedós hozzám képest.
"Mit gondolsz rólam?"
Ezt: |
Siv Widerberger: Susanna
| Susannáéknál voltam néhány napig. Ott aludtam. Ott ettem. Ott játszottam. Ott tanultam.
Nemsokára Susanna jön hozzánk. |
Siv Widerberger: Barátság
| "Á, te vagy az" mondta Lena, elém jött, átkarolta a vállam, és a titkairól sugdosott.
"Á, te vagy az"
"Á, te vagy az"
"Á, te vagy az"
"Á, te vagy az"
"Á, te vagy az"
Több hónapba telt, |
Siv Widerberger: Szerelem
| Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van. Nekem tetszik a nagy, vörös és elálló fül. |
Ingrid Sjöstrand: Mikor usziból jövet
| Mikor usziból jövet sorbaálltunk a buszmegállónál, Johan végigfutott mellettünk, és minden lányra ráhúzott a nedves fürdõnacijával. Mindegyikre, csak rám nem. Monika azt mondta, biztos komál engem. Nem tudom . . . Hátha csak kifelejtett? |
Britt G. Hallqvist: Pufi
| Pufinak hívja mindenki, mert egy picurkát pufók. Csak egy picurkát. Gyakran áll a tükör elõtt, és motyogja: "Csak egy picurkát." Pufinak fogynia kellene, de ha olyan nagyon szereti a húsgombócot! Pufit Karl-Frederiknek hívják, de ezzel senki se törõdik, csak Ulla. Karl-Frederik! - kiabálja jó hangosan, hogy hallja mindenki. Pufi szereti Ullát. |
Siv Widerberger: Lecke
| Stefan beteg. Elmegyek ma Stefanhoz, elviszem neki a leckét. "Én hoztam el a leckét" mondom majd neki. "Mert Magnus is beteg azért jöttem én a leckével." És odaadom Stefannak a könyveket, és megmutatom, mit kell tanulni. "Hát szia, Stefan" mondom végül. "Hát szia, Ingrid" mondja õ.
Stefan nõvére |
Ingrid Sjöstrand: Anyuban azt nem bírom
| Anyuban azt nem bírom, hogy mindenre tud mondani valami okosat. Ha azt mondom, hogy minden olyan unalmas, hogy semmi kedvem suliba menni, hogy utálom Kerstint, hogy szorít az új trikóm, õ már mondja is, hogy majd megjön a kedvem, hogy tegnap még szerettem Kerstint, és hogy vegyél fel másik trikót! Az ember még csak nem is unatkozhat nyugodtan. |
Ingrid Sjöstrand: A hajam a derekamig ér
| A hajam a derekamig ér, ha nyújtom egy kicsit.
Anya haja olyan, mint egy fiúé
A bátyám haja olyan, mint egy lányé
A nõvéremnek parókája van Apának nincs haja. |
Siv Widerberger: Jó, ha nõvére van az embernek
| Hurrá, van nõvérem, aki mindent tud.
Hurrá, van nõvérem,
Hurrá, van nõvérem,
Hurrá, van nõvérem,
Hurrá, hurrá, hurrá, |
Ingrid Sjöstrand: Ha volna apukám
| Ha volna apukám, õ lenne a legerõsebb. Kocsival járna, és a kocsiajtó hangosan becsapódna, mikor hazajön. Pipázna, és benzinszaga volna, és minden este hancúrozna velem. Aztán újságot olvasna, vagy kiabálna velem: Mi lesz így belõled, te kölyök? Volna egy hatalmas télikabátja, és abban elbújnék elõle. Ha volna apukám |
Ingrid Sjöstrand: Meg ne próbáld!
| Meg ne próbáld! mondja apa, és nagyon szigorúan néz rám. És egész testem reszket, és már úgy érzem, gyáva vagyok, ha meg nem próbálom. |
Siv Widerberger: A városban
| Tegnap a városban voltunk, anya meg én. Vásároltunk. Vettünk egy nadrágot. Vettünk egy pár cipõt. Utaztunk a metrón. Voltunk a bankban. Meglátogatunk egy nagybácsit, aki nyomorék, és nem tud egyedül menni az utcán. Vettünk egy konyhai órát. Ültem egy széken, míg anya felpróbált három ruhát.
"Mit csináltatok ma?"
"A városban voltunk és jól szórakoztunk"
Muris! |
Siv Widerberger: Mónáéknál
| Mónáéknál úgy beszélnek a gyerekkel, mintha nagy volna. "Mit gondolsz?" kérdik - Móna papája meg a mamája - "Mit gondolsz? Szerinted hogy lenne jobb? Szerinted hogy kéne csinálni?" Aztán: "Értem. Azt mondod? Lássuk csak. Tényleg, tökéletesen igazad van!" Vagy: "Nem, azt hiszem, ebben tévedsz . . ."
Szeretném, ha a Mónáéknál - |
Ingrid Sjöstrand: Mikor sötétedni kezd
| Mikor sötétedni kezd, akkor jó sétálni. Járom az utcát, belesek az ablakokon. Az emberek odabenn úgy mozognak az ablak mögött, mint halak az akváriumban, ha felgyújtjuk benne a lámpát.
Mikor egész sötét lesz,
És arra gondolok, hogy most én is |
Siv Widerberger: Sóderparti
| Daniel, aki az osztályunkba jár, a vacsorát Sóderpartinak hívja. "Sódert esztek vacsorára?" kérdeztem egyszer (mert szerintem ez a Sóderparti olyan lükén hangzik). "Frászt" mondta Daniel, "húst eszünk, és mindenki nyomhatja a sódert, és senki se mondja, hogy fogd be a szád, és mindig kipakolhatod, ami a szívedet nyomja" mondta Daniel, és nevetett.
Mégiscsak lükén hangzik, hogy Sóderparti. |
Britt G. Halqvist: Nagymama és Fábián
| Nagymama csak ül, szót se szól. Elgondolkodott . . . Nem hallja, hogy kiabálunk, nem látja, hogy Tamás három sütit töm a szájába. Nagymama Fábiánra gondol.
Fábián baba volt.
Nagymamának sok baája volt annak idején, |
Ingrid Sjöstrand: A nénike a földszintrõl
| A nénike a földszintrõl nehezen jut dûlõre. Mindig megkérdi, ismétlik-e, mielõtt leül megnézni egy tévéfilmet. A nénike a földszintrõl háromszor megy minden üzletbe, egyszer kinézni, egyszer megvenni, egyszer visszacserélni. Akkor megkapja, amit akart? Nem kérhette volna már legelõször? A nénike a földszintrõl nehezen jut dûlõre. |
Siv Widerberger: A tanító néni azt mondja
| A tanító néni azt modja, hogy káromkodni csúnya dolog. De a papám gyakran mondja hogy Frászt meg A Keserves Szentségit, és mama mondja, hogy Egy Nyavalyát, és a nagypapa, hogy A Rosseb Belé százszor is egy nap. Egyébként láttam, hogy a tanító néni karamellát eszik pedig mindig arról beszél, hogy az édesség tönkreteszi a fogat, és hogy a gyümölcs sokkal egészségesebb. |
Ingrid Sjöstrand: A felnõttek furcsák néha
| A felnõttek furcsák néha.
Azt hiszik,
Szeretném összeterelni |
Britt G. Halqvist: A lépcsõházban
| Öreg bácsi. Fura hosszú kabátban jár. Senki sem ismeri. Senki se hallotta egy szavát még. Tegnap megláttam az üzletben, és gondoltam, na most . . . De csak mutogatta, amit venni akart. A házmester modta, hogy hívják. Fura hosszú neve van. Nincs kiírva az ajtajára. Sose kap levelet, mondata a házmester. Mit csinálhat egész nap? Ha becsöngetnék? Igen . . . nem . . . igen . . . nem . . . igen. Nem, nem merem. Ha a lépcsõkön számolom, mindig az jön ki, nem. Nem . . . Mert mit is mondanék neki? |
Ingrid Sjöstrand: Mamának este nincs ideje
| Mamának este nincs ideje a gyerekekre, és papa, õ is rosszul áll idõvel, és a nõvérem, neki aztán semmi ideje taknyos kölykökre.
A könyvtáros néninek |
Ingrid Sjöstrand: Nálunk nagyon jó
| Nálunk nagyon jó fogalmazást írni. A tanító néninek piros tolla van, azzal ráírja Jó! meg Nagyon jó! meg Kitûnõ! a végire. Mást sose ír. Így aztán a Jó! nem is olyan jó, azt mindenki megkapja, kivéve aki Nagyon jót kap vagy Kitûnõt, mert az a legjobb. És aki Nagyon jót kap, az se boldog igazán, mert mindig van, aki Kitûnõt kap.
Maria, aki mindig a legjobb akar lenni,
Legközelebb ez volt a feladat: A
Nagymamáéknál. |
Siv Widerberger: Külföldiek
| Apa külföldi, anya is külföldi, én is külföldi vagyok most, pedig svédek vagyunk.
Mert most Dániában járunk!
Erre nem gondoltál, ugye? |
Britt G. Halqvist: Társasutazás
| Mama nõvére, Inge néni társasutazáson
van. Régóta spórolt rá, csináltatott egy sárga ruhát meg három sortot. Mit gondolunk, nem túl szorosak rajta? Á, dehogy! Térképeket nézett, olvasta az útikönyvet. Francia tanfolyamra is járt, jól felkészülök, mondta.
Inge néni hazajött. |
Britt G. Halqvist: A muzsikás néni
| Hegedül, olyan fülbántóan, mondják. Öreg, de nem úgy mint nagymama, nem olyan kedvesen ráncos. A ráncai sötétek a piszoktól. A cipõje papucs, spárgával kötötte a lábára. Beoson az étterembe, és hegedül, de sose játszhatja végig, a pincérek mindig kizavarják. Terhére van, modják, a vendégeknek. Jó volna utána szaladni, de nem szabad. Jó volna megnézni, hol lakik - vagy talán nem is lakik? Ha nagy leszek, és gazdag, és azt tehetem, amit akarok . . . Addigra a muzsikás néni nem él már. |
Britt G. Halqvist: Baleset
| Egy fasorban volt. Három-négy kocsi állt az úton. Megállítottak minket. Egy férfi feküdt a fûben, nyöszörgött, és véres volt az arca. Robogóval rohant egy fának. A rendõr és a mentõk még nem értek oda.
Valamit kérdeztek tõlünk
Mikor rovábbmentünk, azt mondta papa: |
Siv Widerberger: Beteg a tenger
| Nem szabad fürödnünk a tengerben. "Megbetegszik, aki fürdik benne - mondja anya - Megbetegszik, mert beteg a tenger, beteg és piszkos a gyárak miatt." Ezért tegnap Kajsa és én nyelvet nyújtottunk Eriksson bácsira az utcán (Eriksson bácsinak gyára van) és azt kiabáltuk: "Hülye!" De mama azt mondta, hogy nem szabad nyelvet nyújtani Eriksson bácsira, és egyáltalán nem szabad hülyéy kiabálni.. Így hát Kajsa és én levelet írtunk Eriksson bácsinak. "Ne piszkicsd be a vizet, fürödni akarunk!" Ezt írtuk. Alatta ez van: "Kiválló tisztelettel Lena Persson és Kajsa Lindkvist" Jó mi? De mamának nem mutattuk meg a levelet. |
Ingrid Sjöstrand: Titkos béketárgyalások
| Titkos béketárgyalások - olvastam az újságban. Szerintem nem helyes, hogy titkosak a béketárgyalások.
A háború bezzeg sose titkos. |
Britt G. Halqvist: Emberek a nagyvilágban
| Az a lány az uszályon, aki ruhát teregetett, hol jár most, melyik folyón, melyik kikötõben? És a pincérlány, aki elejtette a tálcát, és a fõpincér leszidta érte - kirúgták azóta, vagy még mindig ott botladozik? És a szõlõtaposó fiúk, akik szõlõvel kínáltak minket? . . . megígértük, hogy elküldjük a képeket, amiket róluk csináltunk, de semmi se lett belõle . . . A nyurga apáca, aki a templomot megmutatta nekünk, és dühös lett, hogy kuncogtunk - mit csinál most? Mit csinál mind a többi? És a cigányok a sátoros kocsiban és a vén kutya, amelyik a kocsi árnyékában hûsölt, hol járhatnak? Hol laknak most, hogy tél lett? Annyi ember a nagyvilágban! Annyira emlékezünk, és annyit elfelejtünk! |
Ingrid Sjöstrand: Ha fülünket a földre szorítjuk
| Ha fülünket a földre szorítjuk egy nyári napon, hallani a motozó gyökereket, amint helyüket keresik, ágbogaikkal átfonva egymást a talaj nagy úthálózatában.
Valami szöszmötöl.
És még van, aki |
Ingrid Sjöstrand: Van hozzá közöd?
| Van hozzá közöd, mit csinálok? És hogy mit gondolok? Van hozzá közöm, mit csinálsz? És hogy mit gondolsz? Van közünk egymáshoz? Hozzám, hozzád, mindenkihez, aki véletlenül épp itt él épp most, és akin múlik, hogy mi lesz a világból? Van közünk egymáshoz, talán, igen. |
Ingrid Sjöstrand: Ha nagy leszek
| Ha nagy leszek, híres ember leszek, titkos telefonszámot tartok, és autogramot küldök a gyerekeknek, akik bajuszt rajzolnak a képemre az újságban.
Ha megunom |
Ingrid Sjöstrand: Sietek
| Sietek. Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot, mielõtt megöregszem, mielõtt meghalok. |
Az oldalt készítette:
Pici
Utoljára módosítva: 1997. december 19-én.