2. fejezet

Az Encyclopaedia Galactica egyik cikkelye az alkoholról szól. Megtudjuk belõle, hogy az alkohol színtelen, illékony folyadék, menyet cukrok erjesztésével nyernek. Egy megjegyzés kitér az alkohol intoxikáló hatására egyes szénalapú létformák esetében.

Az alkohol a GALAXIS Útikalauzban is szerepel. Megtudjuk belõle, hogy a legjobb létezõ ital a Pángalaktikus Gégepukkasztó.

Megtudjuk belõle, hogy a Pángalaktikus Gégepukkasztó hatása olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erõsítettek.

A GALAXIS Útikalauz arról is tájékoztat, hogy mely bolygókon mixelik a legjobb Pángalaktikus Gégepukkasztót, várhatólag mennyit kell fizetni érte, és miféle jótékony szervezetek segíthetnek az utólagos rehabilitációban.

A GALAXIS Útikalauz azt is elmondja, hogyan mixeljünk magunknak Pángalaktikus Gégepukkasztót.

- Töltsünk be egy palackkal a jó öreg ó-Janx-szeszbõl - hangzik a recept. Adjunk hozzá egy rész vizet a Santagrinus-V tengereibõl. Ó, az a santagrineánus tengervíz - teszi hozzá a GALAXIS Útikalauz. Ó, azok a santagrineánus halak!!!

Olvasszunk fel a keverékben három kocka Arcturus Megagint - alaposan meg kell jegelni, különben elvész a benzin!

Buborékoltassunk át négy liter falliánus mocsárgázt a keveréken, mindazon boldog Stopposok emlékére, akik belepusztultak a gyönyörökbe Fallia mocsaraiban.

Gördítsünk egy mérce Qualactin Hiper Menta Extraktumot egy ezüstkanál hátára, hadd hozza magával a sötét Qualactin Zónák nehéz illatát, áthatóan, édesen, misztikusan.

Ejtsük bele az algoliai naptigris egy fogát. Figyeljük, mint oldódik fel, és mint juttatja el az Algol Napok tüzét az ital szíve mélyéig.

Loccsantsunk rá zamphourt.

Adjunk hozzá egy olajbogyót.

Igyuk meg... nagyon-nagyon óvatosan...

A GALAXIS Útikalauz érezhetõen kelendõbb, mint az Encyclopaedia Galactica.

- Hat korsó sört - mondta Ford a Ló és Lovász csaposának. - És kérem, siessen, nyakunkon a világvége!

A Ló és Lovász csaposa, méltóságteljes idõsebb úr, nem ezt a stílust érdemelte. Feltolta szemüvegét az orrán, és Fordra pislogott. Ford fütyült rá, az ablakon bámult kifelé. A csapos jobb híján Arthurra nézett, aki tehetetlenül vállat vont és hallgatott.

Így a csapos csak ennyit szólt:

- Valóban? Szép napunk van hozzá - és nekilátott a csapolásnak.

Aztán újrapróbálta:

- Akkor megnézik a délutáni meccset?

Ford körülpillantott.

- Á, nem, nincs értelme - mondta.

- Miért, eleve lefutott meccsre számit? - kérdezte a csapos. - Az Arsenal esélytelen?

- Nem, szó sincs róla - mondta Ford. - Csak az a helyzet, hogy itt a világvége.

- Ó, igen, uram, már mondta - a csapos a korsók felett gyors pillantást vetett Arthurra -, az Arsenal olcsón megúszná, ha úgy volna.

Ford õszinte meglepetéssel nézett rá.

- Á, nem, szó sincs róla - mondta, és összeráncolta a szemöldökét.

A csapos levegõ után kapkodott.

- Parancsoljon, uram, a hat korsó - mondta.

Arthur halványan rámosolygott, és ismét vállat vont. Aztán halványan rámosolygott a többiekre is a kocsmában, hátha hallotta valamelyikük, hogy mirõl volt szó. Egyikük se hallotta, és nem is értették, miért mosolyog rájuk Arthur.

A Ford mellett ülõ vendég rájuk nézett, aztán a hat korsóra nézett, gyors fejszámolást végzett, az eredmény megnyerte a tetszését, s ostobán reménykedõ vigyor jelent meg az arcán.

- Kopj le! - mondta Ford. - Ezek a mi korsóink. - Arckifejezése láttán még egy algoliai naptigris se merte volna félbeszakítani, amit csinál.

Ford egy ötfontos bankjegyet tett az asztalra.

- Tartsa meg a visszajárót.

- Hogyan, egy ötfontosból? Nagyon köszönöm, uram.

- Még van tíz perce, hogy elköltse.

A csapos jobbnak látta, ha odébbáll.

- Ford - mondta Arthur. - Megmondanád végre, hogy mi történik itt?

- Igyál - mondta Ford. - Három korsóval kell végezned.

- Három korsóval? - kérdezte Arthur. - Ebédidõben?

A Ford mellett ülõ ember vigyorgott, és boldogan bólogatott. Ford nem törõdött vele.

- Az idõ illúzió - jegyezte meg. - Az ebédidõ kétszeresen az.

- Mély gondolat - mondta Arthur. - El kellene küldened a Reader's Diggestnek. Egy egész oldalt tartanak fenn a magadfajtának.

- Igyál.

- Minek kell egyszerre három korsóval meginni?

- Izomlazítóul, szükséged lehet rá.

- Izomlazítóul?

- Izomlazítóul.

Arthur a sörére meredt.

- Valami rosszat tettem ma - kérdezte -, vagy a világ mindig is ilyen volt, csak én túlságosan el voltam foglalva önmagammal, és nem vettem észre?

- Na jó - mondta Ford. - Megpróbálom megmagyarázni. Mióta ismerjük egymást?

- Mióta? - Arthur gondolkodott. - Ööö...öt vagy hat éve. És ez az idõ nagy részében értelmesnek tûnt, legalábbis akkor.

- Na jó - mondta Ford. - Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy nem Guildfordból származom, hanem a Betelgeuse mellõl, egy kis bolygóról?

Arthur vállat vont, mint akinek oly mindegy.

- Nem tudom - mondta, és beleivott a sörbe. - Miért, úgy gondolod, hogy ilyesmit fogsz mondani?

Ford feladta. Nyakukon a világvégével, a dolog tényleg nem sok szót érdemelt. Csak ennyit szólt: - Igyál! - Aztán hozzátette, teljesen tárgyilagosan: - Itt a világvége.

Arthur halványan rámosolygott a többiekre a kocsmában. A többiek a homlokukat ráncolták. az egyik vendég intett neki, hogy hagyja abba a vigyorgást, és törõdjön a saját dolgával.

- Ma csak csütörtök lehet - mondta Arthur, és igyekezett elsüllyedni a sörei mögött. - A csütörtök sose volt az én napom.


Elõzõ fejezet
Következõ fejezet