English version
Néha egy álom csodát ígér,
S az út, melyen jársz, végül célhoz is ér,
Ámha az életed álomtalan,
Mint homokban a víz, elfut nyomtalan
Ha döntened kell, ki a rossz, ki a jó,Az történetünkbõl megtudható,
Hogy bûnös vagy látnok az álmodozó,
Hogy sorsoddá válhat a kimondott szó
Álmodjunk hát csupa szépséges csodát,
Mely, ha véghezvisszük, s térdet hajt a világ,
Úgy lesz csak valóság,
Mert József köztünk járt,
Bennünk él, szívünkbe lát,
S ez a történet, mint egy szép álomkabát,
Épp úgy illik ránk
Réges-rég, sok ezer évvel ezelõtt,
Épp csak hogy megkezdõdött a Biblia
Kánaán földjén, mert ez volt az õshaza
Éldegélt egy Jákob nevû családapa
Jákob és fiai õk, legeltetõk és nyájterelõk,
Jákob és fiai õk, egy középnagy cégben kistermelõkJákob egy nemzetet alapított meg,
Sok asszonyától sok gyereke lett,
Bár Izrael volt a neve hivatalosan,
Otthon csak papának neveztetettJákob és fiai õk, birkatenyésztõk és tehénfejõk,
Jákob és fiai õk, egy középnagy cégben kistermelõkRuben volt a korelnök a fiúk között,
És aztán Simeon és Levi következett
Naphtali és Isahar és Asher és Dan,
Zebulon és Gád, csuda furcsa nevekJákob és fiai õk, Benjamin és Juda, a késõnkelõk
Jákob és fiai õk, de József a legkedvesebb mindegyik elõtt,
József a kedvenc mindegyik elõttJákob és fiai õk, legeltetõk és nyájterelõk,
Jákob és fiai õk, egy középnagy cégben kistermelõk
Jákob és fiai õk
Jákob és fiai õk
Jákob és fiai õk,
Jákob, Jákob, Jákob és fiai õk!
József anyja volt a kedvenc hitvesem
Nem szerettem rajta kívül egyet semTe olyan vagy épp, mint õ
Oly megható‚ s megnyerõKényeztette Jákob ezt az egy fiát
Benne látta ifjúkori önmagátA többiek megérezték, hogy másodrendûek
Ha mi csak futottunk rég
Fütyülünk rád, testvérkénk!
Kérdezgették Jákobot gyakorta:
Mért tart'sz minket másodrendû sorban?József bájos mosolya
Idétlen és ostoba
Ámde Jákob nem látta a veszélyt
Rajongása elvette az eszét
Minden álmom Józsefben valóra vált
Azt gondolta, tudja meg a nagyvilág:
Többre tartja másoknál az egy fiát
Egy kabátot vett neki, mely tarka s drága voltElsõrendû gyapjúszárból készített
Könnyû anyag, de rossz idõben jó melegEgy sült parasztnak túl finom
Mi úgy találjuk ezt!
Aki ily kabátban jár
Nem turkál a földben már
Hordta éjjel-nappal szép kabátját
Ezzel bosszantotta összes bátyját
Annak örült kiváltképp,
Mellényével milyen szép
Sok-sok színe tündöklik a fényben,
Szinte úszik zöldben, drappban, kékben
Úszik sárgában és barnában és kékben
Szólt a többi testvér erre mérgesen:
Nem szívleltük jó öcsénket eddig sem
De most aztán elég hát, a mérték már betelt!
És az agyuk elborult mikor József felvonult
Megsétáltatta az új kabátját
Rosszul jársz, ha gyûlöl minden bátyádSzép vagyok, mint senki más
Egy sétáló mûalkotásMinden színem tündöklik a napban
Illik hozzám, épp ezért is kaptam,
Mert hogy:
Kék és sárga és zöld és drapp és vörös és éjben fekete folt és türkiz
És barna és piros és szürke, lila és bíbor, okker és haragoszöld és ibolya,
Ezüst és mélykék, narancs és ananász, papagájszín és ametiszt volt és
Gyémántszínû is voltKék és sárga és zöld és drapp és vörös és éjben fekete folt és türkiz
És barna és piros és szürke, lila és bíbor, okker és haragoszöld és ibolya,
Ezüst és mélykék, narancs és ananász, papagájszín és ametiszt volt és
Gyémántszínû is volt!
A testvéreket bosszantotta a tarka, szép kabát
De fõleg az, hogy álmokat mesélt órákon átAzt álmodtam, hogy mind a búzánk jó magasra nõtt
És meghajolt a többi mind az egy kalász elõttAz egy kalász, mit én arattam, lángolt, mint a nap
A többi gyatra, szürke volt és kisebb, mint a zabEttõl persze tönkremegy egy kis családi cég
Mi úgy találjuk, Józsefbõl s az álmokból elégDe volt egy másik álmom is: az égi csillagok
Meghajoltak egy elõtt, s az egy az én vagyokSorsszerûen állok én, tehát fölöttetek
Az államügy való nekem a szántóföld helyettHát ezt nem bírja senki sem, az öcskös elhülyült
Bennünk minden érzelem a fagypontig lehûlt!Hát eddig mégis azt hittük,
Hogy számolni csak tud
Hogy tizenegy az egy ellen,
Az mindig célba jut!
Az álmok persze ostobák
Hát azt reméljük legalább
Mi azt reméljük legalább
Mindez hát mire való?
Az álmok célja, tiszta sor: hogy elhiggyük, mi az,
Józsefbõl nagy úr lesz majd, belõlünk sült paraszt!Hogy stimmelnek -e álmai, az még nem tudható,
De egy biztos az öcskösnél: hogy nem közénk való!
Véghezvitték már másnap a visszataszító bûnt
Ássuk el, amíg az elsõ indulat meg nem szûnt! Egy kiszáradt kút állt a dombon túl...
Dobjuk be!
De nem kabátostul!
Innen nincs kiút!
Mindörökre itt marad ám!
Ekkor arra jött egy ismaeli karaván
Gyorsan változtattak a tervükön
Adjuk el, a pénz mindig jókor jön!Jaj, jaj József, mit fogsz tenni most?
Rosszul áll a szénád, mit fogsz tenni most?Kell -e rabszolga, ismaeli vándorok?
Ír és olvas és szorgalmas, sose ácsorog
Ezüst csörrent és az alku állt,
A kedvenc fiú rabszolgává vált!És a karaván vitte az olcsó rabszolgát
Vitte Egyiptomba, hogy haszonnal adja továbbEgyiptomban velem nagy baj lehet!
Milyen kár, hogy nem tanultam nyelveket!
És a testvérek megtartották a kabátot,
Melyet egyikük egy kecske vérébe megmártott
Azzal együtt indultak haza,
Hol fiaira várt Jákob atya...
EGY ANGYALLAL TÖBB VAN AZ ÉGBEN
Rossz hírrel térünk meg hozzád
És szinte félnünk kell,
Mert jobban tennénk talán azt,
Ha nem meséljük el
Ha eddig egy tucat fiad volt,
Az mától nem így lesz
De mégse bánkódj, ne sírj hát,
Az minket is tönkretesz
Ugyanis egy angyallal több van az égben,
Egy csillaggal több ragyog
József, mi nem felejtünk el soha,
A szívünk csak érted zokog
Nem ül már a helyeden senki,
Az élet így megy tovább
De céljaink örökre élnek
Egy testvéri, tiszta világHõshöz méltóan halt meg, a torkom elszorul
De figyelj, az enyém is!
Egy vadkecskével küzdött, s végül mindkettõ kimúlt
E véres kabát ránk maradt, mint emlék örökké
A teste elpusztulhatott, de a lelke az égbe jutott
Ég veled, József! Adios, cimbora! Isten áldjon, jó fiú!
Nem ül már a helyeden senki,
Az élet így megy tovább
De céljaink örökre élnek
Egy testvéri, tiszta világMárvány õrzi emlékét majd,
De most ne sírjunk tovább! (De sírjunk!)
Ha õ nem áldozza életét értünk,
Most minket gyászolna a világ! (Je!)
Potifárnak jól megy dolga
Garmadával vannak földjeim
Részvénytársaságok elnöke és fõnöke lett
Pénzem forgatom a tõzsdén
Nílusparton vettünk telkeket
Úgy találom, ennél jobban senki sem csinálta még!Gyorsasági versenyt tartok minden ifjú rabszolgám közt
És aki az elsõ lesz, az elõléphet eggyelTe voltál a leggyorsabb, az átlagosnál sokkal gyorsabb,
Megteszlek hát házgondnoknak, elárasztlak keggyel
Tudjuk jól a Bibliából, Potifárné szép és csalfa volt
Potifár csak pénzhez értett jól, de másban gyönge volt...
Felszarvazott férjek sorsa lesz a végzeted, jó Potifár
Úgy találom, mégsem boldogít a pénzJózsef karcsú termetével feltûnt Potifár nejének,
Úgy döntött, hogy megpróbálja
Gyere velem, kérlek!
József ellenállt a csábnak, harcolt ellene vitézül,
Ám hiába mondta:
Nem, nem!
Alulmaradt végül
Potifár pénzét számolta titkos házi pénztárában,
Ám a falon áthallatszott
Mi megy ott az ágyban?
Rájött végre, nem tarthatja végleg meg az ifjúságot,
Nem kell többé asszonyának, kire még mindig vágyott
Ordított egy jó nagyot
Áááááá!
A zárt ajtón áthatolt
ÁJózsef, a börtönben elrohadsz! Nem érdemelsz irgalmat, ó te gaz!
József sorsa szomorúvá vált
Szabadság helyett rá börtöncella vártIsm.
Magányos rab vagyok,
Ajtót és ablakot
Zárjátok mind be, ne lásson az Ég!Üthettek, verhettek, gúnyolni merhettek
Ne kelljen számolnom nappalt és éjt
Mert az élet nem számít, így nem kell a kegyelem
Az én sorsom úgysem csak tõletek függ!Zárjatok, tiltsatok, egyedül hagyhattok,
Izrael gyermeke sosincs egyedül,Mert az ígéret földje egy elsõ világ,
Hol lelkemet nyugalom hatja majd át
Név helyett most már egy szám is elég,
Az élettõl semmit sem várhatok énÜthettek, verhettek, gúnyolni merhettek
Ne kelljen számolnom nappalt és éjt
Mert az élet nem számít, így nem kell a kegyelem
Az én sorsom úgysem csak tõletek függ!Zárjatok, tiltsatok, egyedül hagyhattok,
Izrael gyermeke sosincs egyedülTudtam mindig, a kísértés veszélyes játék,
S a kalandok közt egy kaland a halál!
József napja elborult, a börtön mélye sanyarú
Mögötte áll a boldog múlt, jövõje lesz csak szomorúHé, mégse add fel álmodat! Hé, bánkódni hozzád nem való!
Ugyan már József, te tudhatod jól,
Az ilyen helyzet nem örökre szól!
Ugyan már, József, segít az Ég,
Csodakabátodat hordhatod még!Megszólította Józsefet két roppant félénk férfiú:
Félünk, hogy a kinti szellõ nékünk többé sose fú
Hé, József, fejtsd meg, mit jelent
Álmunk, mert hogy valamit jelent, az szent!Mindketten Fáraót szolgáljuk rég,
Mindketten hûséges, derék cseléd
Udvari pék voltam, tésztasütõ
Én fõpohárnok és sörkeverõMondjad el, mit álmodtál, én meg nyomban felelek
Formában bár nem vagyok, de megkísérlem veletekA fõpohárnok hangja reszketett,
Félt, hogy álma szörnyû nagy bajt jelentÁlltam egy zöldellõ szõlõhegyen,
Szedtem a fürtöket, hogy bor legyen,
Megkínáltam Fáraót, s õ vígan ivott,
Nem tudom, mit jelent, megbolondulok!Mit se búsulj, cimbora, szabad leszel te nemsokára
Hûha!
A Fáraó is visszavesz, és nem fog számûzni sehová
Köszönöm!Álmát most a pék mesélte el,
Úgy remélte, õ is jó válaszra lelKezemben volt egy nagy kenyérkosár,
Fölöttem szállt el egy csomó madár,
Kosaramból ettek kenyeret mind,
Ez mit jelenthet a bölcsek szerint?Mondhatom, hogy nem cserélnék veled, kedves öregem,
Azt hiszem, hogy szörnyû baj van, vaj lehet a fejeden,
Ám mit mondok, biztosra ne vedd,
Mert egyszer én is csak tévedhetekUgyan már József, te tudhatod jól,
Az ilyen helyzet nem örökre szól!
Ugyan már, József, segít az Ég,
Csodakabátodat hordhatod még!
Ugyan már József, te tudhatod jól,
Az ilyen helyzet nem örökre szól!
Ugyan már, József, segít az Ég,
Csodakabátodat hordhatod még!
Ugyan már József, te tudhatod jól,
Az ilyen helyzet nem örökre szól!
Ugyan már, József, segít az Ég,
Csodakabátodat hordhatod még!
Segít az Ég!
Egyiptomban Fáraó van legfelül,
József legalul, börtönben ül
Bár minden õrével barátságban volt,
De hát az ítélet életfogytig szólt
De tudhatja, ki ismeri ezt a mesét,
Az uralkodóval is csodát tehet még,
Mert mindenekfölött dönt a Fáraó szava,
Ha megnyilatkozik, õ a Napisten magaHol Fáraó járt, földre borult mind a nép,
Az esti imákba foglalták nevét,
Ez a helyzetkép
Fáraó így élt, Fáraó így élt
Ma el se hinnéd, ma el se hinnéd
Fáraó hatalma végtelen volt,
Hegyek omlottak, ha csak egyet is szólt
Nem volt más nézet és vélemény ott,
Mert õ jelentette EgyiptomotHa bármit is szólt, rögtön körülrajongták,
Ha furcsát álmodott, a fejüket fogták,
S így hirtelen divat lett az álomfejtés,
Mert sok volt a babona, a balsejtés
Álmokat látott az udvar és a nép,
Az álomfejtõknek nyílt nagy lehetõség,
Sokra vihették
Ez a hírnév és biztos van ilyen
Ez a hírnév és biztos van ilyen
Álmokat látott az udvar és a nép,
Az álomfejtõknek nyílik lehetõség,
Gazdag lehet még
Álmokat látott az udvar és a nép,
Tán Józsefnek is nyílik lehetõség,
Szabad lehet még
Ez a hírnév és biztos van ilyen
Szabad lehet még!
Gyomra fájhatott, Fáraó rosszat álmodott
Reggel úgy ébredt, hogy nem beszélt, csak hápogott
Aztán elmesélte álmait,
De senki nem értette azt, hogy mit
Ám egy fickó szólt:
Lenn a börtönötökben ül egy furcsa idegen, õ segíthet egyedül!Fáraó szólt:
Hozzátok hamar! Segítsen, ha szabadulni akar!Jaj, jaj, Fáraó bõszet álmodott,
Bölcs uralkodónk, ááá, bõszet álmodott!Vasra verve hozták õt
Ááá
Józsefet a megfejtõk
ÁááSzolgád, bölcs uralkodó,
Várja az álmod, ó Fáraó!
Épp a Nílus partján sétálgattam, jobbra nézek én, és akkor látom,
Hogy a vízbõl kimászik 7 kövér tehén
Újra balra nézek, aztán vissza jobbra,
Látom, hogy a 7 kövér nyomában jön 7 sovány tehén
Aztán a 7 sovány tehén befalta mind a szép kövéreket,
Ámde mindhiába ettek annyit, úgy tûnik, hogy kevés lett,
Mert ettõl még soványabb lett, bizony, e vén, 7 sovány tehénEz aztán szörnyen megfogott, ó Józsefem, fejtsd meg ezt az álmot!
Lehet, hogy bölcsességem hibás,
De ez túl komplikált,
Ha majd megfejted, József, nálam karriert csinálsz!
Na idefigyelj, József öcsém:
Az álmot még csak érteném, de mit akarhat vajon tõlem
Ez a tizennégy tehén?Ha ezt megfejtenéd, sínbe tehetlek ma még, oké?
Aztán egy búzaföldön vándorolva jobbra nézek én,
Látom, hogy a földbõl 7 kövér kalász nõ
...... úgy, ahogy már sejted is, hogy mellettünk 7 csenevész kalász nõ
És majd a 7 sovány kalász befalta mind a szép kövéreket
Itt a bökkenõ, amit nem ért e fáraói agyvelõ,
Mert ettõl még soványabb lett a 7 tehén, 7 sovány kalászEz itt szörnyen meglepett, he!
Légy okos, fejtsd meg ezt az álmot!
Hé, József! Fáraód kéri: fejtsd meg az álmot könyörgöm, mert félek
Szeretném tudni, mit hoz majd a holnap nekem!
7 év jõ, mit elképzelni is nehéz
Hú!
Õrült módon nõni fog a termelés
Á!
A zab csak nõ
Hej!
A sör meg jõ
Hej!
Az árirányzat csökkenõÁmde aztán rosszra fordul hirtelen:
Újabb 7 év, melyben semmi nem terem
Nincs étkezés, csak éhezés és nagy infláció!Semmi kétség, nagy király:
Országodra hogy mi vár,
Ám jó révbe ért az égi jóslat,
Biztos jelzés hû alattvalódnak,Ám azért vagy fáraó: tedd azt, mi a népnek jó,
Hozz egy képzett gazdasági embert,
Tartsa kézben a termelési rendet,
Ám hogy ki legyen õ, azt sajnos nem tudom
Hogy ki legyen õ, azt sajnos nem tudom
Hogy ki legyen õ, azt sajnos nem tudom
Hogy ki legyen õ, azt sajnos nem tudom
Hogy ki legyen õ, azt sajnos nem tudom!
Fáraó szólt:
Az ördög vigye, József, nagyon okos vagy!
Azt hiszem, hogy fejedben egy csomó kerék foroghat!
Látom, hogy itt akad neked megfelelõ feladat:
Te rendelkezel majd, ha a közellátás elakad!Hozatott a szomszéd boltból Fáraó egy reszelõt,
Láncok nélkül állt ott József, szabadon, mint azelõtt
Kapott József kegyelmet és ajándékok tömegét:
A Fáraó mûveinek 3 tekercs kötetét
József
József
Rangra második, minden
Minden
Kegyben osztozik, ááááá!Termeltek a 7 év alatt annyi finom falatot,
Melynek felét József mind a raktárokba rakatott,
Eljött a 7 szûk esztendõ, Egyiptom csak konzumált,
Az elsõ ismert élelmiszer jegyrendszer beváltÓ, mily szép, hogy itt vagy most,
Elvándoroltál hozzánk
Bölcsességed és szépséged
Nemzeti dicsõséget hoz ránk!Nincsen jobb csapat kettõnknél,
Nincs nálunk összevalóbb
Kedves tõled, hogy eljöttél,
Én lettem feljebbvalód
Nem volt ennél jobb dolgod Ábrahám ölén,
Üzlettársak lettünk ketten, kedves, jó öcsém!
Évszázadok óta nem állt így a porta!
Felkerülhet bárki ilyen magasra, ha lapjárása van!Ó, mily szép, hogy itt vagy most,
Elvándoroltál hozzánk
Bölcsességed és szépséged nemzeti dicsõséget hoz ránk!Itt lehetne befejezni boldogan a darabot,
Most, hogy benne József ilyen világsikert aratott,
Ámde éhes testvérei kívánják a folytatást,
Unják már a nyomort és az örök koplalást
Emlékszem, Kánaánban szép volt az élet
Hogy termett az aranyló rét
A mezõkön sok tarka virág,
Még télen se hullt hó, se jég
Csak jártunk a bulváron együtt,
S nem tudtuk, mily jó dolgunk volt
Most a mezõ elsárgult, jó kis cégünk elárvult,
Sok örömünknek már bealkonyult!
A szép napok, hol vannak már, hol vannak már a szép napok?
Most vedd a kalapodat, zárd be boltodat!Micsoda fõúri szoaré volt itt
Volt itt!
Alattunk a luxusrivié'
Ha Párizs már létezett volna,
Jaj, hogy sárgult volna belé!
De mióta nincs köztünk József
József!
Elmúltak a bõség napjai,
Senki nem jön, c’est la vie,
Mert rossz a menü, …
És hiányoznak József álmai!
A szép napok, hol vannak már, hol vannak már a szép napok?
Most vedd a kalapodat, zárd be boltodat!Mióta nincs köztünk József
József!
Elmúltak a bõség napjai
Tán nem ítéltünk helyesen, tán nem volt bûnös semmiben,
Csak járt a szája, kár érte, nagy kár!
A szép napok, hol vannak már, hol vannak már a szép (hû!) napok?
Most vedd a kalapodat, zárd be boltodat!
Kánaán földjén az éhínség dúlt
Á!
Jákob sarja mind romlásba hullt
Ó!Erre nem készült fel köztünk senki sem,
Sokat elviselünk,
Na de ennyit nem!
Tönkrementünk egy pár év alatt
Brühühühü!
Már csak egy göthös birkánk maradtÉhen halhatunk mindannyian,
Közben Egyiptomban nagy bõség van
Van ott hús,
Van ott sör,
Van ott édesség,
És a nagy piramist úgyse láttuk még!Így hát mentek a testvérek mind
Egyszer jót enni kedvük szerintS hogy a helytartó házához értek
Kegyes úr, lakass jól minket, kérlek!
József feltette helytartói álarcát,
Hogy a testvérek szembõl ne láthassákMost a kölcsönbõl visszaadok, hiszen majdnem meggyilkoltatok!
Azt álmodtam már réges-rég, hogy jó nagy termés volt,
És 11 kalász az egy kalász elõtt hajolt
Most értem már, hogy Hold és Nap és mind a csillagok
Tisztelettel bámultak egy fényesebb csillagot
Nem tudom, amit beszéltek, igaz, vagy nem,
Nem tudom, mifélék vagytok: kémek vagy sem
Mért segítenék rajtatok?
Ám bolondnak néztek engem, fordítsuk meg!
Hogy segítenétek -e rajtam, kötve hiszem!Kússz a földön, alázkodj meg!
Hódolj néki, így puhul meg!
Jó emberek vagyunk, hidd el, nem érhet vád!
Jótevõnknek tartunk Téged, felnézünk rád
Tisztesség a jelszavunk!
Most, hogy sorsunk rosszra fordult, elfonnyadunk!
Segíts rajtunk, szépen kérünk, mást nem mondhat'
Kússz a földön, alázkodj meg!
Hódolj néki, így puhul meg!Elhiszem, hogy az, mit mondtok, valóság és tény,
Úgy találom, nem hiányzik erkölcs, erény!Ez a szó, mit vártunk rég
Hála, hála
Elfogadta szívem mindazt
Mit elmondtatok
Hála, hála
Teljesítem ráadással óhajotok!Hála, hála, nagy jótevõnk!
Hála, hála, nagy jótevõnk!József zsákokat hordatott fel
Tele búzával, gyümölcsökkel,
Ámde abba a zsákba, mit Benjamin kapott,
Egy színarany serleget belerakatott
Mikor indultak hazafele
József eléjük lépett és rájuk kiáltott, hogy:Nem, nem, nem, nem, nem!
Állj, ti rablók, rongy gazemberek,
Elloptatok tõlem egy aranyserleget!Õk egymásnak estek egy pillanat alatt,
Míg átkutatja József mind a zsákokat
Ki volt az? Ki volt az? Ki volt az? Ki volt az?
Talán Ruben?
Nem!
Talán Simeon?
Nem!
Talán Naphtali?
Nem!
Talán Dan?
Nem!
Talán Asher?
Nem!
Talán Isahar?
Nem!
Talán Levi!
Nem!
Ki volt az?
Talán Zebulon!
Nem!
Talán Gád!
Nem!
Talán Juda!
Nem!
Ki volt az?Ha csak õ nem volt az
Ha csak õ nem volt az
Hát csak õ nem volt az!
Hát csak õ nem volt az!
Benjamin!
Hej, hej, hej!
Benjamin, te gaz kölyök,
Hogy tolvaj vagy, az meglepett,
Bár a bûnhöz értek jól,
Hisz láttam éppen eleget
Hé, õrök! Ezt itt csukjátok le,
S börtöne kulcsát a Nílusba dobjátok be!Ám mind a testvér térdére hull
Könyörülj rajta, ó, kegyelmes úr!
Nem lopott, hidd el, csak rászedték õt
Minket fûzessél rabláncra elõbbÁáááá-ááááá!Ááááá-ááááá!
Ugyan, dehogy, nem lehet egy szó sem igaz belõle
Engem, ne õt! Nem vihetünk rossz hírt haza felõle!
…
Bármit mondtok, velünk van az igazság
Ha lóg a rózsaszín madártoll,
Csapdát mernek állítani akárhol!Igaz, igaz! Egyenes a lelke, mint a bambusznád
Csaló? Soha! Tudják meg, kik eddig meg nem tanulták!Biztos, hogy apály után dagály van,
És biztos, hogy Benjamin ártatlan
Ahogy a napfény kell a banánnak,
Úgy kell ez a kedves fia apánknak!
Nem õ! Dehogy! Én voltam a tolvaj, engem csukass le!
Rabok leszünk! Mi itt maradunk, Benjamin, utazz te!
LalalalalaAkár a pampákon a napsugár,
Úgy ragyog a kisöcsi, ha szabadon jár
Kell neki tejbepapi banánnal,
Ananász, a kiwi meg a madárdal!
Nem õ! Dehogy! Mi voltunk a rablók, minket csukass le!
Engedd el õt! Jó atyánknak megszakadna a szíve!
És látta, hogy a sors megváltoztatta bátyjait,
És méltók rá, hogy most megossza vélük titkaitArcom most már ismerõs, most látva lássatok:
Kit egykor elárultatok: a testvéretek vagyokJózsef, József, hát igaz lehet?
József, József, nem csak képzelem?
József! József!
És Jákob Egyiptomba eljõ,
Nem bánta vén korát,
És József megosztotta véle aranytrónusát
Nem szólt, nem szólt, csak sírt
Egy éjszakán egyedül álltam,
Megtudni vágytam, hogy mi vár rám még
Valaki sírt a messzeségben,
Meglepett az álmom, és minden álom szépMost rajtam volt kabátom újra,
Ragyogott rajta sárga, zöld és kék
Hogy virradt már, felébredtem újra,
Megnyugodtam újra, minden álomszépEgy villanás, egy dobbanás
S az álom álom és semmi más
És újra szürke, míg tarkán fénylett, csúf lett a kabátMagányosan csak azt reméltem,
Színes lesz újra ez a zord világ.
Most ti meg én aggódva várjuk,
Hogy ne csak álmunk rejtse a csodát.Egy villanás, egy dobbanás,
S az álom álom és semmi más,
És újra csillogó, sáros rongy volt, szép lett a kabát.Mindannyian csak azt reméljük,
Színes lesz újra ez a zord világ
Mindannyian csak azt kívánjuk,
Hogy ne csak álmunk rejtse a csodátAdjátok nékünk hát, mit szívünk várva-vár
Álomkabátunkat, mert mindenkinek jár!