Vaknak születsz –e, mondd?
Vaksi sötétben látsz?
Királyt bámulni mersz, tetszik neked a trón
Tudsz –e harapni jól, úgy, hogy ebesdit játssz?
Peckes délcegen jársz
Éjjel csatangolón?
Mit a Karminca tud és Karminca bír,
Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca akar, Karminca mer
Karmincák tudnak Karminca mód
Hogyha fejjel zuhansz, mindig tappancsra érsz
Gyötör félsz, amíg élsz, hogyha villog az éj
Nyom se kell, sem egy jel, hogy te hazatalálj,
Tudod, hogy kapaszkodj, hogy a Tejútra érj
Mit a Karminca tud és Karminca bír,
Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca akar, Karminca mer
Karmincák tudnak Karminca mód,
Karminca tud, s a Karminca mond
Raksz –e seprûre nyerget, hogy repülj a dombra?
Mondd, izgat a gyertya?
A könyv meg a gong?
Voltál nyájasan bõsz, sanda sintérnél szolga?
Voltál öregdiák égi pokolban, mondd?
Tudsz –e szerezni, mondd, éjjel konkrét zenét,
Mit szellem hat át, s benne elszabadul?
Tûröd úgy is, ha fáj, mások mûvészetét?
Tudsz –e feszülni úgy, mint a hegedûhúr?
Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca akar, Karminca mer
Karmincák tudnak Karminca mód,
Karminca tud, s a Karminca mond
Karmincák tesznek Karminca mód
Tudok lengeni úgy, mint a lenge trapéz,
Autó kerekén át ugrunk duplaszaltót
Kúszunk falon és fán, hogyha kerget a vész,
Sétány nekünk a csõ, ingó hinta a drót
Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca akar, Karminca mer
Karmincák tudnak Karminca mód,
Karminca tud, s a Karminca mond
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód
Tudsz –e zengeni kardalt, ha magad vagy még
Egy Rossini-kettõst, Strauss-keringõ, ááááá
És kandúrban fennen kivágni a C-t ááá
Hogy visszhangtól zengnek a cseréptetõk
Karminca cicc, mind Éjkirálynõ
Szférai nótánk egetverõ,
Händel-dal zeng fel a Messiásból:
Halleluja – mily angyalin szól!
Ó, rejtelmes nagy istenség,
E macskatraccsra nincs mentség
Harsog a dómtér, VIVÁT zeng,
Éljen az õsi cirmosrend
Fondor, bátor macskalény mind helyesli ezt,
Mit Karminca tesz és Karminca mer,
Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca dalol Karminca dalt
Karminca ifjú, Karminca vén
Karmincán perdül Karminca tánc
Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca dalol Karminca dalt
Karminca ifjú, Karminca vén
Karmincán perdül Karminca tánc
Van becézett cicc és lenézett sicc
Van bölcselõ cicc és törtetõ sicc
Akad kántori cicc, no meg látnoki sicc,
Kétkedõ cicc és kérkedõ sicc,
Van ábrándos cicc és házsártos sicc
Mûértõ cicc no meg fülsértõ sicc.
Átvitt értelmû cicc, kettõséletû sicc
Van korszerû cicc és korcseszû sicc
Van haladó cicc, minden-tagadó sicc
Apáca cicc és parázna sicc
Szenvtelen cicc és szemtelen sicc
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tud meg Karminca mond
Karmincák tudnak Karminca mód
A Gimb-Gömb macska vén cseléd,
Úgy hívják Csilló Allaold
A selymes, cirmos szõre szép,
A tigriscsík közt némi folt
A lépcsõn csendben üldögél,
A lábtörlõn lel kényelmet
És ül és ül és folyton ül,
És ettõl persze gimb-gömb lett.
Mert míg sürög, míg nyüzsög, jár-kel a nép,
Nézdegél a Gimb-Gömb semmit nem tehet még,
Ámha hortyogva mélyen alszik már a család,
Akkor talpraszökve munkára fogja magát
Nincs oly szakszerû egér, melyet bajba nem sodor
Mert oly bõszítõen hat rám a csúnya, rossz modor
Ha egyet elrejt a gyékény, a rongyszõnyeg,
Azt szõni-fonni, cimbalmozni oktatom fõleg
A Gimb-Gömb macska vén cseléd,
Úgy hívják Csilló Allaold
A függöny bojtját bontja szét,
És köt rá egy-két szép csomót
A párkány-párnán nézdegél,
Vagy puffon, mely már szétvedlett
És ül és ül és folyton ül,
Persze ettõl gimb-gömb lett
Mert míg sürög, míg nyüzsög, jár-kel a nép,
Nézdegél a Gimb-Gömb semmit nem tehet még
Õ úgy véli, lomha banda
Mind a csótány
Némi testgyakorlat
Rájuk férne éjjel is tán!
Lesz itt rend, annyi szent, hogyha nyávog egy jót
A cserkész, a sípnak sem fogad így szót
Mindnek életcélja lesz, derék jótettre kész
Nem is banda már, csak megfáradt popzenész
Hát ma Gimb-Gömbnek tapsolj és zengjen hurrá
Hogyha majd nem lesz mért élned, csõdbe jut a ház, hurrá, hurrá, hurrá!
Oly rendes, bocsánat, macskacsaj!
Köszönöm, kedveseim!
A Micsel Rumli a makacs macska-ficsúr
Ha pipihúst adnak, libacomb kell,
Ha a házba vinnél fel, jobban tetszene a kert
Nyugtot szívem ott se lel, vágyom fel csak azért-mert
Csak a patkány érdekel, ha egy egér elém ül,
Ha patkány szaporodik el, fogam egerekre fûl
A Micsel Rumli makacs macska-apacs
Senki fia rólam mást nem állít:
Úgyis az lesz, mit õ tervez
Próbálj ellenem kieszelni bármit
A Micsel Rumli makacs macska-apacs
Ha beengednek, örömmel maradok kint
Az ajtón bévül int, jöjjön ki, és belül lát
Ott majd várok fél órát, aztán lófrálok megint
Sok a szekrény, tárva mind, belül gyûröm a ruhát
De ha beszorulok, százfele szakad gatya, ing
A Micsel Rumli makacs macska-apacs
Senki fia rólam mást nem állít:
Úgyis az lesz, mit õ tervez
Próbálj ellenem kieszelni bármit
A Micsel Rumli makacs macska-ficsúr
Én bogarasan élvezem csökönyös dacom
Hogyha halat adsz, kéne egy jó nagy, húsos csont
De ha nincs a tálon hal, én a húst otthagyom
Tehetsz elém tejfelt, fújok rá nagyot,
Mert az jobban kell, amit én csenek el, ah
Abban aztán fülig benne vagyok,
Amit én lopok el, csak az érdekel
A Micsel Rumli a fondorlat bölcse,
Ha cirógatják, dühös
Pedig ez kell nekem,
Ha hímezel, akkor ülök az öledbe,
A rumli, a rumli a lételemem
A Micsel Rumli a fondorlat bölcse,
Ha cirógatják, dühös
Pedig ez kell neki (nekem)
A Micsel Rumli makacs macska-ficsúr
Senki fia rólam mást nem állít
Úgyis az lesz, mit õ tervez
Már próbálj ellenem kieszelni
Bá-bá-bá
Bármit!
Itt él egy macska, oly hallgatag, oly félénk,
Mert az ablakok fénye rá csak gúnyos fintort vág
Pár ázott homokszem a tépett, elnyûtt bundáján
Görbült tû a szeme sarka, szépet csak a múltban lát
A város peremén éldegélt, hol szél is felsír a szegényekért
A senki földje ez, zord árny lakta zug
Csupa fényen át vitte erre az út,
És a postás csak néz, csendben révedez
Ki hitte volna még, hogy máris vége lesz
Hogy így kihunyhat egyszer fény és láng
Hogy ez Grizabella, a bûbáj cicánk
Grizabella, a bûbáj cicánk!
Grizabella, a bûbáj cicánk
Így hamvad el tûz és láng
Ez volt Grizabella, a bûbáj cicánk!
Ben Mickering
És Mindlevery
Minket egy párnak tarthatsz, mint két kaptafát
Mint két kócos bohócot, tükörkép ikerpárt,
Fejtetõn összenõtt akrobatát
A nagyvilág minket félve tisztel
És tõlünk reszket a liget, a park
Sokan csavargó csövesnek néznek x-szer
És nem sokat téved, ki annak is tart
Ismer minket a korzó, a part menti sétány
A villanegyed, a dombvidék
Egy kis tekintély mindezért megillet méltán,
De szinte már sok ez a népszerûség!
Ha egy házacska ablaka tárva áll,
Ott a porcelán röpköd, a váza száll
Ha a tetthely egy zsindelyes háztetõ
Holnap áztatja ágyad a langy esõ
Ha a szárítókötélen libeg egy ing,
Este húzd ki a latyakból, mosd ki megint
Ha egy lányka gyöngysora szétszakad,
Szemezi sírva a szék alatt
Már az anyja így kiált:
Itt a mocskos macska járkált!
Tán a Ben Mickering?
Vagy Mindlevery?
De nem dühöng soká, mert neki az árt!
Ben Mickering és Mindlevery,
Mi traccsolunk, trécselünk órákon át
Gyakran betörünk oda, hol csörögve pörögnek,
Húzd ki, nyomd be, automaták
A törzshelyünk minden kis üreg meg rés,
A rendszeres munkánk a semmittevés
Mégis jó fickók vagyunk, a rendõr se bánt
Néha vonzalmat érzünk néhány iránt
Ül a család az asztalnál, ha itt a dél,
Akkor rendszerint nem épp a fogyás a cél,
Készül argentin marhasült, zöldséges tál,
Ám a szakácsnõ sápadtan bebotorkál
Akkor elõbb egy reszketeg sorry-t rebeg,
Aztán közli, hogy enni csak holnap lehet,
Mert a marhacomb lábra kelt, elsántikált,
Már az asszony így kiált: itt a mocskos macska járkál
Tán a Ben Mickering
Vagy Mindlevery
De nem dühöng soká, mert neki az árt!
Ben Mickering és Mindlevery,
Mi jól tudunk együttmûködni ketten
Ez nem csupán ritka nagy szerencse ám
Az bravúr, hogy nem értek még soha tetten,
Mert úgy söprünk el, mint a vad hurrikán,
Senki nem meri letenni ott az esküt
Ez Ben Mickering vagy Mindlevery!
Vagy mind a két kísértetmacska együtt!
Ha ez vagy az csörögve csörömpöl bent,
Vagy puffanva huppan vagy perdülve peng,
Ha egy megszédült lexikon azt mondja: baing,
Vagy egy vázából tör elõ hasonló hang,
Már az asszony így kiált: itt ez vagy az járt
Tán a Ben Mickering, Vagy Mindlevery?
Aztán nem dühöng soká, mert neki az árt!
A jó öreg Csendbelenn megfáradt agg,
Bizony két macskaöltõt itt vészelt már át
Csuda bölcseket mond, néha verset farag,
Még láthatta trónolni Viktóriát
A jó öreg Csendbelenn tízszer ült lagzit,
De úgy hírlik, százegyszer megözvegyült
Tarka kölykei száma túlzásnak hangzik,
De a környéken néhány száz rég összegyûlt
Itt a községben közkedvelt, ábrándos képe,
Ha árnyékban gubbaszt, vagy napfürdõt vesz
A legvénebb polgár is ámul, nézd csak lám-lám
Merjem –e hinni, ej hát no, hinnye, biz ám!
Ha nem mentek sétálni nálam itt fenn
Úgy ez itt a jó öreg Csendbelenn
Nézd csak lám-lám, merjem –e hinni?
Ej hát no, hinnye, biz ám
Ha többé már nem látod képesfelem,
Hát elment a vénséges Csendbelenn!
A színházi macska az ajtónál ül
Ma csak úgy hívják, Tus, itt a házon belül
Neve más volt: Miátus, ez nem praktikus,
Kicsit hosszú és fárasztó, kurtább a Tus
A bundája löttyedt, csak a csont tartja még,
Mancsa reszket, mert Parkinson-kór gyötri rég
Hajdan õ volt a bálvány, a kandúri hõs,
Ma egy patkányt sem ûz el a vén reszketõs
Ködös emlék ma már az a szép, hõsi múlt,
Hogy a színpadon kit csókolt, kikhez simult,
De ha klubjukba meghívják jó cimborák,
Melybe kocsmán át jut be a söntésen át
Csak kínáld, és koccints, már várnod sem kell,
Hogy száz tarka emléket élesszen fel
Mikor õ volt a sztár, neki tapsolt a nép,
És a fényképét százával kapkodták szét
Csupa pótszékes ház, csupa kasszasiker,
Néha pár csokor pockot is dobáltak fel,
De a legszentebb emlék, mit szívében hord
A Vasmacska Fantomja, címszerep volt!
Hogy ma ez megy, vagy az megy, sose kérdeztem meg,
Hiszen fejben volt énnálam hetven szerep
Hogy félgõzzel játszottam, nem érhet vád,
Nálam nem vett a közönség zsákbamacskát
Hogyha rossz volt a darab, zavar abból sem lett,
Mert az én gondos játékom mentette meg,
Elvem az volt, hogy ne csak ésszel, de szívvel is játssz,
Ne csak hátaddal domboríts, mint egy pojác'
Mikor haldoklott Mimi, és a földre zuhant,
Ingott farkincám, mint kint a lélekharang
És ha pantomim kellett, nekem az sem volt gond,
Mindegy: show, dráma, brettli vagy cirkuszporond
De a csúcspont, mely fémjelez egy egész kort:
A Vasmacska Fantomja címszerep volt!
És ha kaphat még egy vagy két jóféle gint,
Tucat mûvészi élménnyel traktál megint,
Mikor Shakespeare-be ugrott be kéményen át,
Hogy mint Othello, kormosra fesse magát
De ma, én mondom, rosszak a színiskolák,
Visszasírhatnánk Viktória aranykorát
Ma nem kell a legendás régi rutin,
Mert ki színre lép, nem tudni, bent van vagy kint
Nagyot ásít, és mancsával egyet legyint
Persze más ma a színház, és modernebb mind
Ez rendben is volna, csak az itt a vész,
Ehhez nem kell a legendás, régi színész,
Oly mágus, ki elvakít, port hint,
Mint mikor én, a Vasmacska Fantomja,
Én, mikor én…
Elvisz trén, fõ váltóõr
És gyorsvonat fõrendész
Izgul minden kalauz, ha már 19.20
Fenn a hét nagy postazsák
Hol van Elvisz? Elvisz hol van?
Talán kint az egyik boltban,
Megint késünk majd egy fél órát
Fut a bakter két irányba,
Fut a fõnök három lánya
Ez a trapp-trapp csap nagy zajt
Hol van Elvisz? No még ilyet!
Baj lesz ebbõl, ha nem siet,
Még a posta is késik maaaáájd
19.27, ennyit késni elég szép
Minden utas szinte õrjöng már
Akkor bújok ki alul,
Közlöm velük hanyagul,
Egy kis dolgom volt a poggyásznál
Senki nem packázhat Elvisszel
Hogyha látod, befogod a szád,
És a postából semmi nem vész el,
Ha a macska adja át
Ez a kuckó várja önt, az ágya az ott fönt,
Kinn az ajtón a becses neve áll
Ugye jó kis fülkét adtam, puha-pihe itt a paplan,
És a padlóra egy porszem se száll
Van itt nagy és pici lámpa,
Ezt ön tetszés szerint váltja,
Ha egy gombot megnyom, befütyül a szél
Ez a kecses, kicsi kagyló reggel cicamosdásra jó,
Itt meg fûthet, ha már belepte a dér.
Ha a pincér kopog este,
Kérdi öntõl szinte esdve
Reggel milyen teát óhajt?
Jó erõset és sokat!
Ezt ellenõrzöm csupán,
Nehogy elfeledje bután,
Így nem csinálhat soha semmi bajt
Este vígan bújnak ágyba mind,
Lám mit tesz a gondos kéz!
Már alhat a jó utas békében,
Nem zaklatja majd még egy kisegér sem,
Vonat-macska áll minden éjjel õrt,
És mindenütt széjjelnéz
Elvisz Trén, fõ váltóõr,
És gyorsvonat fõrendész
Elvisz Trén, fõ váltóõr,
És gyorsvonat fõrendész
Éjjel éber vagyok ám,
És ha kitikkad a szám,
Akkor kortyolok a teából egy jót,
Néha egy kis whisky-t is,
Attól leszek üde, friss,
Bolha énelõlem akkor meg nem lóg
Néha beszáll pár bogár,
Míg a vonat álldogál,
Legyet lyukasztani vállalkozom én,
Így a hosszú utakon teljes lesz a nyugalom,
Én ezt biztosítom éjnek idején
Viszont láttak talán páran kint a rendõrõrszobában,
Mikor nyújtottam a jelentésem át,
Majd a végállomásnál, ahol mindenki kiszáll,
Mindig ott voltam, hol megbotlott egy lány
Hozzád simul a farkam, a macskák nyelvén
Ez annyit tesz, hogy viszlát!
Biztos láthatod többször is Elvisz Trént,
A gyorsvonat macskáját
Sam Mitsegél vagy más nevén a hírhedt Puhatalp
Ki látta õt, a rémületbe biztos belehalt,
Nála csõdöt mond a Scotland Yard, a titkos ügyosztály,
Ha rajtaütnek hirtelen, Sam Mitsegél tovaszáll!
Sam Mitsegél a Newton szabta tételeknek fittyet hány,
Ha kell, a légben fenn lebeg, vagy elrepül egy piszkafán,
Tud felzuhanni lentrõl is, és néha vízen jár,
De kapd csak el a tetthelyen, Sam Mitsegél tovaszáll!
Lesd a háztetõn, a föld alatt, a bányatóban, bár
Minden fáradságod céltalan, Sam Mitsegél tovaszáll!
Sam Mitsegél oly ösztövér, a szõre színe rõt,
Tompa cimpa, törpe, tömpe orr a kandi szem elõtt,
Sok ránc az íves homlokán, ez fondor észt takar,
A bajsza kajla és kobakja búbja szinte tar
A feje, mint az inga ing, és elõre is dõl,
Ha azt hinnéd, hogy szundikál, oly éber, mint egy õr
Sam Mitsegél, Sam Mitsegél, a páratlan Sam Mitsegél
A bûn, a vétek démona, ki lompos macskabõrben él,
A rút sikátort bújja tán, vagy réten kóricál,
Egy biztos, hogy a tetthelyrõl Sam Mitsegél tovaszáll!
A nevén még nincs szégyenfolt,
De tudjuk, a kártyában csalt!
Róla nem készült még mancslenyomat,
Nem õrzi a Scotland Yard
Ha tejnek, vajnak lába kelt,
Ha elszelelt az ékszered,
Ha a sonka csonka csont csupán,
Ha a pincsi sírva szédeleg,
Ha az ablak szárnya szegve,
És a rácsa csálén áll,
Nézd meg jól, de láss csodát: Sam Mitsegél tovaszáll!
Sam Mitsegél, Sam Mitsegél, a páratlan Sam Mitsegél,
Bûnök, vétkek démona, ki lompos macskabõrben él,
A rút sikátort bújja tán, vagy réten kóricál,
Egy biztos, hogy a tetthelyrõl Sam Mitsegél,
Sam Mitsegél, Sam Mitsegél, Sam Mitsegél,
Egy biztos, hogy a tetthelyrõl Sam Mitsegél tovaszáll!
A legnagyobb mágus is tanulhat itt,
Ha ellesi Mefisztulész fogásait!
Ehhez mit szólsz?
Ó, hõköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Kicsi, fekete, csendesen él,
És az öltönye nemesen szolid,
Ott is átoson, ahol át sem fér,
Egy vacak madzag néki légi híd
Kevert pakliból kihúzza az ászt,
És a kockával mindig hatost dob,
Akkor eszel ki újabb csodavarázst,
Mikor azt hiszed, egeret fog
Hol egy kupakot vagy nyelet nyel,
Hol a szardínia alakul át,
Hol egy kanalat vagy kést tüntet el,
Ha már nem hiszed, mit a szemed lát
Az elõbb még itt volt, most meg eltûnt, ez tény,
Meglesz holnapután, kint egy bokor tövén
Ehhez mit szólsz?
Ó, hõköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hõköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hõköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Olykor elmerengve, hangtalan ül,
Szinte szemérmesen hunyorog rád,
Aztán felüvölt, hogy süketül a fül,
Ha a kandallóból lobban egy láng
És ha úgy látod kint tekereg,
Akkor ott ül az ereszen fent,
És ha úgy hallod, miákol egyet neked,
Csupán mind a két füled cseng
Nem is kétséges, mágikus lény,
Aki mindig kétfelé él,
Ha ott ül az egyik helyén,
A másikon is marad egy fél
Egy cilinderbõl, hipp-hopp elõcibált egyszer
Egy pinduri, fekete pici cicát!
Ehhez mit szólsz?
Ó, hõköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hõköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hõköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim!
Íme a mágikus Mr. Mefisztulész!
Hókusz!
Éjfél, sûrû csend ül a járdán,
Mire gondol a vén Hold, hogy csak mosolyog rám?
Lomha szél fú, rõt avar fut a lábam elé,
Tépett ág jajong a fán.
Holdfény, derûs emléket ébreszt,
Újra éled a régmúlt, minden gyönyörûség.
Boldog órák, az ifjúságom szép idején,
Gyertek hozzám vissza még!
Halvány lámpa villog felém,
Még áldott árnyék rejt el.
Szúrós zaj kél, összerezzen a csend,
Ha rám tör majd a reggel.
Hajnal, ne tarts tükröt a vénnek,
Ha csak emlék az élet, talán szép marad még!
Tán e kék éj, a holdvilág még ifjúnak lát,
Úgy, mint egykor, réges-rég
Füstben barnult új nap kél
A korhadt, pállott széllel
Kihunyt lámpát gúnyol az ömlõ fényár,
Ha elkullog az éjjel
Nézz rám, kicsit érints meg némán,
Maradj még szelíd emlék,
Színes hajdani nyár
Érj csak hozzám, és feléled a boldog idõ
Jaj, a hajnal pirkad már!
Hogy lásd a macskák életét,
Úgy véljük, ennyi épp elég,
Több szóra szükség nem lehet,
Hogy lásd, a macskák jellemek
A mély tanulság rád ragad,
Hogy nézz miránk és lásd magad,
Így érzed már, hogy csúf dolog,
Ha szép nevünket gúnyolod,
De ím tanulj meg még egyet,
Hogy minket hogy s mint szólíts meg
Vésd észbe mélyen, érezd hát,
A macskák macskák s nem kutyák
A szabályt tudja minden macska jól
Vagy szólítsd meg, vagy õ se szól
Ezt jómagam úgy érteném,
Ha szólíthatsz, majd szólok én,
De köztünk álljon ám tovább
A három lépés távolság
Hajts fõt, mert így lesz látható,
E név az ajkadon szent szó
De társad õ csak úgy lehet,
Ha majd bizalmát elnyered,
S a hû barátság zálogát,
Sok tejszínt nyújts egy tálon át,
E célra jó még pontyszelet,
És nyúlgerinc is módfelett
Vagy angol módra marhasteak
Csak bõ legyen a választék,
Ily módon ahhoz eljutnál,
Hogy néven szólítsd meg
És jár is ennyi hódolat,
A mi nagy méltóságunknak
Vésd észbe ezt az óhaját,
És macskád máris jó barát
És jár is ennyi hódolat,
A mi nagy méltóságunknak
Vésd észbe ezt az óhaját,
És macskád máris jó barát